~4. fejezet Kakasviadal

Sziasztok! :) Látom sokat nézitek a blogot.  :) Meghoztam az új részt. Valószínű,hogy mostanában gyakrabban tudok írni nektek. Örülnék pár kominak vagy valamilyen reakciónak. :)

Mike dühösen közeledett felénk. Olyanokat trappolt,hogy azt hittem betörik a beton.
Harry is észre vette és gondolom sikerült megértenie miért húzódtam el tőle. Pedig Mike-tól nem kellett volna ennyire megijednem. Soha nem volt erőszakos,agresszív.Egy igazán kedves és barátságos embernek ismertem meg. Nem értettem miért akadt ki ennyire.Vagy talán még is..
Egyre közelebb ért. Harry továbbra is zavartan engem bámult,hogy majd én csinálok valamit de nem tudtam semmit tenni. Megmerevedtem,mint egy kőoszlop.
-Ez ki? Mit keres itt? Miért van itt?-ordította méterekről. Nem néztem rá csak egyszer. Amikor már pár lépésre volt. A feje lángolt, nyakán az erek kidagadtak, kiverte a víz. Nem tudtam mit feleljek hiszen úgy se hitte volna el.
-És már másodszorra fordul elő!-ordította a képembe.
-Nem érdemli meg,hogy ordíts vele.- szólalt meg Harry a háta mögött. Mike komótosan megfordult és cinikusan a képébe röhögött.
-És te ki vagy? -mérte végig. Majd irritáló mosolya lefagyott az arcáról mikor belé hasított a felismerés.- Pont vele?- fordult újra felém.- Styles? Bárkivel el tudtalak volna képzelni csak vele nem.
-Én nem vagyok vele.-motyogtam.
-Ahogy Conor-al sem voltál, ugye?-fintorgott. Hát erre nem tudtam mit mondani. Az is úgy,mint ez, félreértés volt. De akkor se hagyta,hogy megmagyarázzam. Akkor volt hajlandó velem beszélni ha bevallom, megcsaltam. Erre persze sose került sor mert végül is nem bírta tovább a kőszívű szörny szerepét,szóval engedett és elfelejtettük.
Ezt viszont nem fogja megint elfelejteni. Ha ezt most meg nem magyarázom akkor vége a kapcsolatunknak. Már pedig nem fogok szakítani Harry miatt.
-Nincs köztünk semmi,csak haza hozott mert lekéstem  buszt.
-Meglepő - mosolyodott el megvetően.
-Már pedig nincs semmi köztünk te idióta.- lépett közelebb Mike-hoz Harry. Első gondolatom: a filmben így kezdődnek a kórházba kerülős verekedések. Ha most elkezdik egymást ütni-vágni akkor én fogok kórházba kerülni. Agyvérzés miatt.
-Idióta? Te mondod aki énekesnek mondod magad és csak ennyire vitted? Nem én voltam hülye az élethez. Ezért választottál olyan foglalkozást amihez nem kell ész. - itt telt be a pohár. Amíg Harry be nem húz Mike-nak egyet addig kell megállítanom őket. De már késő volt. Harry ökle Mike arccsontjával találkozott egy futó pillanatra mert közbe a barátom már a visszaütés hevében volt. Ökle Harry bordáit találta el teljes erőből.Nem csodálom,hogy Harry a földre rogyott.
-Ennyi telik tőled,öcsi? -röhögött Mike.
-Azt csak hiszed.- és egy mozdulattal kihúzta Mike alól a lábát. Fordult a kocka.Harry ismét állt és rúgni készült. Mike arrébb gurult mielőtt Harry agyon taposta volna és felállt.Ott álltam,mint egy szerencsétlenség. Nem tudtam mit mondjak.
-Fejezzétek be mielőtt megölitek egymást!-ordítottam teljes torkom szakadtából de semmi. Tovább folytatták a verekedést. Alig láttam valamit. Mire észbe kaptam mindketten kék-zöld foltosak voltak. Azt sem tudtam mit csináljak. Harry ismét a földön volt és Mike lendítette a kezét.
-Nem!-álltam közéjük. Mike keze megakadt a levegőben. Nem értette mi történik.Ahogy én sem.-Tudjátok egyáltalán miért verekedtek? -ordítottam a kérdést amit én is szerettem volna megtudni.
-Idiótának nevezett!- ordította Mike.
-Ő meg hülyének,na bumm.- porolta le magát Harry. Két gyerek.Két reménytelen gyerek.
-Ahhoz képest te kezdted!-fordultam felé vörös fejjel.-Ha nem akarsz supra lenni akkor most nem lenne semmi baj!-éreztem,hogy elönt a düh. Tényleg nem lett volna semmi baj ha Harry nem lett volna olyan makacs és nem erősködik.
Egyikük se szólt egy szót se. Csak álltak,mint két cövek. Senki se szólt. A pár percnyi csönd után végre sikerült mondanom valamit.
-Mindketten tűnjetek el!- suttogtam.
-De én...-kezdte Mike.
-Mondom tűnj innen! Látni se akarlak titeket!
Lassan sikerült megérteniük,hogy mit akarok.Nagyon haragudtam rájuk.Mike nem bízott bennem,ráadásul Harry volt ennek a kiváltó oka.
Mindketten elmentek én pedig felrohantam a lakásba. Anya még javában dolgozott de a babysitter természetesen ott volt és vigyázott Brooke-ra. Halkan beosontam a szobámba. Sikerült észrevétlenül bemennem.
Mi az első dolog ha bántalom ér? Nem, nem anyut hívod..hanem a legjobb barátnőd. Kikerestem Meli számát a címjegyzékből és tárcsáztam. Pár csengés után fel is vette.
-Jó napot, most nem érek rá tanulok.-mondta illedelmesen a telefonba. Majd nem elröhögtem magam,pedig sírni lett volna kedvem. Meli telefonja ugyan is nem jelzi ki a számot,hogy ki hívja mert elromlott vagy szoftver hibás vagy valami. Ezért mindig így köszön a telefonba,hogy ha esetleg az anyja hívná.
-Jó napot kívánok!-röhögtem bele a készülékbe mert már nem bírtam tovább. Ha akarta Meli, ha nem, mindig megtudott nevettetni.
-Nem vicces!Oké? Anyu azt mondta majd hív. Azt hittem te vagy az.-mentegetőzött. De ez semmit nem javított az általam felfogott dolgokból. Nagyon szórakoztatónak találtam ezt az egészet.-Minden oké? -szólt bele aggódva. Ekkor jutott eszembe miért hívtam és már is elillant a jó kedvem.
-Nem. Mike és Harry összeverekedtek.
-Kicsodák?!-üvöltötte a vonal másik végéből.
-Harry Styles és Mike Cucumber, itt,a házunk előtt majdnem megölte egymást!-ha mérges voltam Mike-ra akkor megkapta az uborka nevet. Valahogy ráragadt az elmúlt egy év során. Még Melivel találtuk ki az első veszekedésünk után,hogy ez lesz a neve,ha mérgesek vagyunk rá.Bevallom,kicsit gyerekes ez az uborkázás de azért szerintünk vicces volt.
-St...St...Styles?!-visított a telefonba. Arról megfeledkeztem,hogy mi jön elő Meliből ha meghallja imádott bandájának egyik tagjának a nevét.Előjön belőle a....mit is szokott mondani? A directioner.
-Igen.
-Ezt személyesen kell hallanom. -hallottam,hogy mosolyog.
-Te ezen mosolyogsz? Ne szórakozz már,vészhelyzet van. Felmegyek hozzátok és elmesélem.
-Okééé.-és minden köszönés nélkül kinyomta.Gondolom az anyja hívta a másik vonalról.
Összeszedtem a legfontosabb cuccaim.Mielőtt elindultam volna megetettem Beat-et ,az aranyhörcsögömet majd ismét kiosontam az ajtón. Levágtattam a lépcsőházba,onnan le a bejárati ajtóhoz. Onnan pedig ismét a nyílt utcára ahol bármi megtörténhet.

~3. fejezet Körömcipő

Sziasztok! Meghoztam a 3. részt. :) Bocsi,hogy csak most tudtam de szombaton központit írok és arra nagyon kellett tanulnom meg a félévi jegyek miatt is. Ha minden jól megy mostantól minden hétvégén hozok új részeket :) 

Jó olvasást! Kommentelni ér ;)

A srácok pár percen belül távoztak. Mikor kifele menetek Harry rám kacsintott. Csak remélni tudom,hogy szem rángása volt. Nem igazán értem mit akarhatott tőlem.Hiszen elvileg van barátnője. Bár ember legyen a talpán aki értené Harry-t.
Miután elmentek és elköszöntem a srácoktól végre bejutottam az irodába. Leültem az asztallal szembe és előszedtem a holmimat. Apa hamarosan betrappolt és levágódott a székébe. Elkezdtük a riportot. A feladat egyszerű volt,két oldal riportot kell készíteni mind két szülőddel, a Munkája címmel. Amilyen könnyű volt olyan vicces volt megcsinálni. Minden második kérdést elhülyéskedett én pedig csak nevettem míg végül úgy döntöttem, vegyük komolyra. Miután végre sikerült megírnom a házimat, Apa felajánlotta,hogy haza visz. Természetesen vissza kellett utasítsam hiszen tudtam,hogy el van halmozva munkával. Megköszöntem és egy puszit nyomtam az arcára majd távoztam.
Mikor kiléptem és elakartam kanyarodni a buszmegálló felé beleütköztem valakibe és mind ketten felborultunk. A táskám kirepül a kezemből és szerencsémre mindenem kiesett belőle. Zavartan kapkodtam a holmimat a földről.Közbe a fellökött személy is magához tért és segített. Már minden cuccomat visszaraktam a táskámba amikor felém nyújtotta a könyvem.
-Jó könyv.-mondta mosolyogva.
-Nem tudtam,hogy szoktál olvasni.-mondtam ridegen majd felálltam végre a térdelésből. Harry teljesen elcsodálkozott a válaszom hallatán de úgy tett mintha nem is hallotta volna.
-Látom a buszhoz indultál..
-Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem.
-Ott a kezedbe a bérlet.-mutatott a kezemre. Ja,igen.Lefele menet elővettem ,hogy ha esetleg megint késnék és futva érném el a buszt akkor ne ott kelljen kínosan kotorásznom,miközben a többi utas zsörtölődik és forgatja a szemét.
-Tényleg.-mondtam teljesen megsemmisülten.
-Haza viszlek ha akarod. Úgy sincs más programom...vagy megihatunk egy kávét..-kezdte a felsorolást és felvette a "nőcsábász" mosolyát. De mielőtt felsorolta volna a világ összes lehetőségét félbe szakítottam.
-A barátnőd haragudni fog ha egy velem hasonlóval a címlapokra kerülsz.Kösz,nem.Nekem se lenne jó ha veled látnának a címlapokon.
-Miért bajod van velem? Mi az,hogy neked se lenne jó ha együtt lennénk a címlapokon?
-Tudod,én egy normális ember vagyok.Te egy beképzelt ,nőcsábász,komolytalan alak vagy. A kettő együtt olyan mint...mint ha az angol királynő tréning ruhában jelenne meg egy fontos eseményen körömcipőbe.-válaszoltam meg kérdését mire úgy tűnt kezd végre mérges lenni.
-Mi az hogy én körömcipő vagyok?! Akkor már miért nem supra vagy converse?!-jó,kész,én végeztem.Ezen húzta fel magát,hogy őt körömcipőhöz hasonlítottam és nem azon,hogy szép jelzőkkel illettem. Nem,Harry Styles-nak az a legnagyobb baja,hogy nem márkás torna cipő.
-Hihetetlen vagy.-forgattam meg a szemeimet és elindultam a buszmegállóba,mielőtt várhatok megint 25 percet,hogy jöjjön a következő. De ezzel nem ráztam le.Csak utánam jött és mellettem sétált.
-Akkor lehetek supra?-kérdezgette türelmetlenül.Gondoltam ha nem válaszolok egyszer úgy is abba hagyja. De nem jött be.
Közbe oda értünk a buszmegállóhoz. Már legalább tíz perce ez kérdezgette. Mint Shrek-ben Szamár."Ott vagyunk már?" kérdés új változata a "Lehetek supra?". Harry nem adta fel egykönnyen. Mivel miatta lekéstem a buszt ezért meg kellett várjam  következőt. Még majdnem fél óráig hallgassam ahogy ott áll mellettem, felém fordul és a bal fülembe ismételgeti a kérdést? Na nem,azt úgy se bírnám ki.
-Ha haza vihetsz akkor befejezed?
-Befejezem ha haza vihetlek és lehetek supra.-mosolygott bambán. Ha lehet supra leszáll rólam és ráadásul haza is visz. Futott végig agyamon az ötlet. Ez jó üzlet.
-Legyen.-egyeztem bele. Harry nagyon megörült,hogy sikerült megtörjön negyed óra után.
Elindultunk a kocsija felé. Lassan ballagunk. Mint két össze veszett pár akik már nem találják a közös hangot. Ha most lekap minket egy paparazzi akkor biztos hogy idegrohamot kapok és Harry-t dobja Jennifer.
Bár az a csaj úgyse illik hozzá Meli szerint mert nagyon zárkózott és 'nem is Hazza stílusa'.Hogy őt idézzem.Végre oda értünk Harry kocsijához.Hogy honnan tudom? Nem lehetett nem észre venni,hogy nem az övé. Egy fekete Bugatti tűnt ki a sok Suzuki és Mercédesz között. Le se tagadhatta volna. Szóval arra indultam.
-Honnan veszed,hogy az az enyém?-szólt utánam.Kérdőn felhúztam a szemöldököm és körbe néztem.-Igen,tényleg az.-értette meg végre a célzást. Udvarias akart lenni és kinyitni nekem az ajtót. Helyette persze jól oldalba vágott és mindent kiejtettem a kezemből a hasító fájdalom miatt. Azt hittem ott fogok meghalni.Harry zavartan össze szedte a cuccaimat és folyamatosan bocsánatot kért.
-Annyira sajnálom.Eddig még nem történt ilyen.-hallani lehetett a hangján,hogy nagyon szégyelli és,hogy minden önbizalma oda lett az eset miatt.
-Mindegy -nyögtem ki végül.-Csak hadd szálljak be.
Végre beülhettem a nagyon kényelmes fekete Bugatti fekete ülésére. Még mindig nagyon fájt az oldalam. Harry is beült a sofőrülésre és beindította a motort. Elindultunk London utcáin. Végül is London közepén voltunk szóval annyira nem messze a házunktól.
Adtam az utasításokat mikor merre menjünk. Végre megérkeztünk a házunk elé.  Leparkolt és most sikerült gond nélkül kinyitnia a kocsi ajtaját.
-Köszi,végre.-mondtam és kikecmeregtem az anyósülésből és a járdán megálltam.-Hát akkor a komor lány távozik.
-Nem lennél annyira komor ha néha mosolyognál.-mondta.
-Rendben -mosolyogtam- Viszlát!
-Ölelést se kapok?-szomorkodott.
-Ugye most nem gondolod komolyan,hogy ölelést akarsz? -ráncoltam a szemöldököm.
-Nem..-sütötte le a szemét. Vigasztalólag oda mentem megölelni ha már többet úgy se látjuk egymást . Legalább is remélem.
Harry szorosan megölelt. Talán túl szorosan. Nem hiszem,hogy ez a barátság zónába még belefért volna.
A legjobb alkalmat választottuk az ölelkezésre mert nem voltunk egyedül. Mike a ház előtt várt rám a kocsijában és mikor kiszállt nem tűnt túl boldognak.