*Alkotói válság*

Sziasztok! Sajnálom,hogy nincs új rész.Nem akarok magyarázkodni meg minden,mert lenne időm is, de nincs ihlet. Tudom mit akarok kihozni, de fogalmam sincs,hogy hozzam ki a történetből. Szóval, csak azért írok,hogy biztosítsam még azokat akik még itt vannak, és ne adj isten, még várnak a folytatásra,hogy nem hagytam abba. 100%,hogy befogom fejezni. Írni fogok, amint sínre kerültem minden téren. Mostanában kicsit ki vagyok...
Más téma, akik itt vagytok merem feltételezni,hogy directionerek. Ha van kedvetek kövessetek be twitteren, mindenkit visszakövetek. :)
Puszi,Bis bald :)) xoxo
Annabeth

# Első díjam ♥

Úristenem :o Most nagyon megilletődve érzem magam. Amikor elkezdtem a blogot nem is reméltem,hogy kapok majd díjat. Mindig nézegettem,hogy mások különféle elismeréseket tudhatnak magukénak,ezért most annyira örülök ennek ♥ Nagyon köszönöm Kinguss :))

  Szabályok:
1. Mondj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj a jelölő 11 kérdésére.
3. Tegyél fel 11 kérdést.
4. Küldd tovább 11 embernek.

1. Magamról 11 dolog:
1. Eléggé zárkózott személyiség vagyok.
2. Rengeteg poszterem van, imádom őket, de nincs elég helyem,hogy mindegyiket ki tudjam rakni.
3. Nagy 1D fan vagyok. (ki gondolta volna :D)
4. Első éves gimnazista vagyok.
5. Gyűjtöm a söralátéteket.
6.Kedvenc kajám a tésztasaláta sült csirkével.
7.Szeretnék majd egyetemre járni.
8. Utálom ha nem mondanak nekem igazat. Nem érdekel ha bántó az igazság.
9. Nagyon fura és nehezen elmagyarázható életfilozófiám van.
10.Nem láttam még az Avatar-t.
11.Imádok rajzolni.

2. Válaszok:
1. Hogy telik a suli? Jól, nem olyan nehéz,mint vártam.
2. Szeretsz olvasni? Ha igen, milyen könyveket? Igen, legtöbbször fantasy-t olvasok és fanfiction-t :)
3. Kedvenc dalod? Jelenleg:Arthur James, Impissible
4. Kedvenc kiegészítőd/ruhadarabod? Gyűrű, egy fekete pulcsi :)
5. Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Szeretnék lediplomázni és külföldön dolgozni , vagy Németországban vagy Angliában.
6. Kedvenc állatod? Kutya és a sün :3
7. Szereted az extrém sportokat? Imádom őket :)
8. Voltál már vidámparkban? Persze, többször is.
9. Kedvenc évszakod? Tavasz és nyár.
10. Mikor kezdtél el írni? Igazából még nagyon régen, de csak mostanában kezdtem embereknek is írni.
11. Olvasod a blogomat? Igen ;)

3. Kérdéseim:
1.Miért kezdtél el írni?
2.Mi a kedvenc blogod?
3.Van kedvenc zeneszámod?
4.Mi az,amivel mindig fel lehet vidítani?
5.Mi szerepel az első helyen a bakancslistádon?
6.Legnagyobb félelmed?
7.Ha most elmehetnél valahova egy hétre nyaralni,hova mennél?
8.Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
9.Vannak furcsa szokásaid?
10.Kedvenc filmed?
11. Mi a véleményed a mai világról?

4. Akiknek küldöm:
Szlivi: A testem rabja vagyok
Nussyh: Cause it's gotta be you
Tündii: Testvérem az ellenségem
Allison Redwig: Taken
Lau: Egyszerű vagy nagyszerű

Bloglovin

Sziasztok :) Most nem résszel jöttem, azt csak már szeptemberbe tudok hozni :( 

Ha tetszik a blog most már bloglovinon is tudod követni  a képre kattintva :)

Köszönöm az eddigi kedves visszajelzéseket és a kritikákat :)

Ígérem sietek a következő résszel :)

~11. fejezet Újabb találkozás

*Harry szemszöge*
Miután teljesen kitálaltam Lounak a történtekről, elismerően bólintott. Majd megveregette a vállam és azt mondta igazam volt. Ezen mondhatni cseppet sem lepődtem meg. Louis-al szinte mindenben egyet értünk.
Mivel Chris Cox törölte a dokumentumot a gépéről,ezért ma vissza kell menjünk hozzá. Mondjuk lehet nem örülne Chris,ha beállítanék én is,mivel a lányával egy címlapon szerepelünk,ráadásul annak az újságnak az első oldalán, ahol ő is dolgozik. A sors iróniája.
A fiúkkal becammogtunk az épületbe. Paul hátulról terelgetett minket,mint holmi kis birkákat,hogy minél hamarabb az épületben tudjon minket. Ismét bekullogtunk Chris irodájába. Bár még mindig nem értem,hogy lehetett olyan balfék,hogy letöröljön a gépéről egy ilyen "a munkájába kerülhet" szöveget.Ez most kicsit egoistának hangzik,de előfordult már,hogy miattunk rúgtak ki egy alkalmazottat.
Beléptünk a parányi kis irodába,pont mint a múltkor. És most is nehezen fértünk el. Chris egy pillanattal utánunk jött be és betopogott a helyére. Leült a székébe és ránk nézett.
-Miért nem ültök le,srácok?-kérdezte. Full leégve ültünk le a kinyitható székekre. Mr. Cox még pakolgatott kicsit az asztalán majd bekapcsolt egy diktafont és az asztal felénk eső részére tette. Nem is értem,hogy ez tegnap előtt miért nem jutott eszébe. Kicsit mocorgott a székében majd megtörte a csendet...
Egy kalapáccsal. Na jó,vicc volt.
-Tehát..-kezdett bele-Sajnálom,hogy vissza kellett jönnötök a balgaságom miatt -ugyan, meg van megbocsájtva- szóval nem is pazarolnám az időt. Kezdjük!-csapta össze a tenyerét.
10 perc,20 perc,30 perc. Lassan azon kaptam magam,hogy egy órája ott ülünk. Persze én remekül meghúzódtam drága Zayn hatalmas haja mögött,de azért kezdtem unni.Amikor hirtelen Chris felém intézett egy kérdést.
-Harry. Mond csak, van új kiszemelted? -kinéztem Zayn haja mögül. A hangja ugyan kedves volt,de úgy nézett rám,mint mikor Zayn-t felébresztik az alvásból. Úgy,hogy mindjárt végez velem. Eltanakodtam egy pillanatra a kérdésen. Majd felsóhajtottam.
-Van.-mondtam. Chris szemei szikrákat szórtak. Nem nagyon örült a válaszomnak. Majd tovább latolgatta a  témát.
-Kifejtenéd bővebben?-ráncolta össze a szemöldökét. Mindenki rám nézett.Rá sandítottam Louis-ra, aki érdekesen mosolygott rám. Tudta,hogy nem fogom elmondani Chrisnek az igazságot -amit még én se tudok- és kíváncsi volt,hogy vágom ki magam.
- Még nem ismerem annyira, de azt mondták, kedves és biztosan szót értenék vele -mondtam végül. Louis elismerően bólogatott majd a többiekkel együtt ismét előrefordult. Chris még mindig a szemembe nézett,mintha az igazságot akarná meglátni. Álltam a pillantását, nem akartam,hogy félre értse a dolgokat. Végül belefáradt a farkasszemezésbe és a többiekre nézett. Elmondta,hogy köszöni,hogy megint eljöttünk,hogy még egyszer nagyon sajnálja bla bla bla. Felálltunk és én,mint legszerencsésebb,értem ki leghamarabb a kis iroda ajtaján. Elsomfordáltam a lifthez és ott vártam be a többieket. Beszálltunk a nyikorgó szerkezetbe. Természetesen mindenki beszélgetett,csak én voltam csendben. Majd a srácok egy gyűrűbe fogtak,így én kerültem középre. Balomon Niall,jobbomon Liam.
-Mondd csak...kiről beszéltél?-bújt ki Niall háta mögül Zayn.
-Mondd már!-erősködött Liam.-Bennünk tudod,hogy megbízhatsz!
-Igen,Hazz, mondd el nekik!-nyafogott Louis. Dühös pillantást vetettem rá .Még én se vagyok tisztába vele,kiről beszéltem a riportban. Nem,hogy még az orrukra kössem...
-Figyi, srácok -emeltem fel védekezően a kezem-még én se vagyok tisztába mindennel...
-Hazudsz! Ha hazudsz mindig remegnek a gödröcskéd helyei!-röhögött Niall. A lift csengése vagy nyikkanása vagy nevezzük aminek akarjuk mentett meg. Elértük végre a földszintet,és én boldogan léptem ki és siettem előre.
Paul a bejáratnál várt minket. Mivel én előbb értem oda, valamiért gyanús lett neki a helyzet.
-Te miért nem a többiekkel vagy?
-Voltam már velük eleget -mosolygok őszintén. Nemhogy a fiúknak nem akarok róla beszélni,de Paul-t is minek zavarjam össze? Végre a fiúk is elértek minket. Úgy,ahogy bejöttünk, Paul kiterelt minket az épületből a kocsi fele.
-Amúgy,srácok..a menedzsment hívott amíg bent voltatok..Azt mondta sikerült elintéznie a két hetes szabadságotokat a következő turné állomás előtt.-mosolygott Paul. Hogy ezt,hogy vettem észre mikor mögöttünk állt? Egy pillanat elég volt, máris mind körülötte csüngtünk és ölelgettük mindenki szeme láttára.
-Srácok,nem én intéztem el-nevetett zavartan. Mint tőlünk megszokhatta, nem igazán törődünk a minket körbevevő világgal,ha éppenséggel majd kiugrunk a bőrünkből. Egy szó,több,mint száz, tovább ölelgettük a testőrünket. Úgy két perc múlva sikerült minket magáról lehámoznia és ismét a kocsi felé indultunk. Niall lestoppolta az anyósülést, Liam és Zayn pedig a hátsó ülésekre ültek. Lou már majdnem beszállt a középső sorba, de mielőtt megtette volna,még rám pillantott egy széles vigyorral az arcán. "Na nyomás befele" arckifejezéssel néztem rá. Már megint majdnem beült amikor még egyszer visszanézett. De ezúttal nem engem nézett. Hanem az szerkesztőség bejáratát vizslatta. Én is odanéztem. És rögtön megértettem miért nézett oda a barátom is.
Egy szőke lány állt a járdán. Kiengedett hajjal, fekete farmerban és egy kék tornacipőben. Ő nem vett észre minket,idegesen pillantgatott másodpercenként a karórájára . Louis hirtelen berántott a kocsiba.
-Harry,becsuknád az ajtót? -nézett rám kicsit dühösen Paul a visszapillantóból. Hezitáltam,ki akartam szállni a kocsiból és a lányhoz menni. De az olyan feltűnőnek hatott volna.
-Add ide a sapkád Niall!- szóltam előre. Niall kétes pillantásokat vetett rám. Sürgetően előrenyújtottam a kezem, mire valamit motyogva levette a fejéről és a kezembe nyomta. Hajamat betűrtem alá amennyire tudtam és felvettem Louis napszemüvegét is.
-Minek a sapka és a napszemcsi? A múltkor is itt voltunk és akkor nem zavart annyira,hogy bárki megláthat..-szólt Louis.
-De most háromszor annyian vannak az utcán és szeretnék egy darabban haza térni.-válaszoltam-Paul menjetek haza,majd megyek.-és ezzel becsaptam a kocsiajtót. A bejára felé vettem az irányt. De most már nem volt egyedül, egy barna hajú lány állt mellette és engem figyeltek. Kínos...
Melléjük léptem és a szőkére néztem.
-Szia -mondtam mosolyogva,hogy tettesem mennyire gáz helyzetbe érzem magam.
-Miért vagy itt? - kérdezte köszönésképpen.  Körbe néztem,majd a barna hajú lányra. Aki hatalmas barna szemeivel még pislogni se mert,nehogy lemaradjon valamiről.
-Gondoltam köszönök-motyogtam zavartan.
-Rendben,szia! -integetett egyet a kezével, elbúcsúzó köszönésképpen . Megráztam a fejem.
-Be se mutatsz a barátnődnek? - vigyorogtam bambán.
-Meli-Harry,Harry-Meli-mutogatott köztünk. Kezet nyújtottam,majd mielőtt Meli megrázta volna a kezem, megfogtam, és kezet csókoltam neki. A szemem sarkából láttam,hogy Darcy teljesen el van hűlve a jelenetemtől.
-Örülök,hogy megismerhetlek. Sokat hallottam rólad -mosolyogtam szelíden a lányra. Ő is a barátnőjére pillantott. A tapasztalatomból ítélve telepatikusan valami ilyesmit üzenhetett neki : Te tudod mit keres itt?

Meghoztam az újabb részt :) Remélem tetszett :) Komizni ér!! :D
Ezt pedig a barátnőmnek küldöm :)

~10. fejezet Szívinfarktus

Sziasztok ! :) El sem hiszem,hogy már a 10. fejezettel jövök :D Tudom,hogy még mindig nem pörgött be a történet,de esküszöm,hogy már nem sok kell :D Jó olvasást! #véleménytnyílvánítaniér

Végül Lory nem jött el a találkozóra amit megbeszéltünk.Felhívott,hogy nem tudott maradni,annyit késtünk (?!). Szóval most Melivel járjuk London egyik bevásárló utcáját ballagási ruhát nézve. A tegnapi dolog kicsit felkavart így Meli ragaszkodott hozzá,hogy jöjjünk el vásárolni,hogy a ruhák megvigasztaljanak. Már tíz boltot végig jártunk de még nem találtuk meg a tökéleteset.Ha meg egy még is hozzám ragad,Meli azonnal rávágja,hogy biztos van ennél jobb és ha még se visszajövünk érte. A gála estre ,fiúknak lányoknak egyaránt,  feketét kell venni. Csak,hogy bővebben kifejtsem a gála est megnevezés az after party-t takarja. De a többi lány az osztályban ezt "ideillőbbnek" találta.
Már szerintem 100 ruhát is megnéztünk amikor bekeveredtünk egy ruhaszalonba. Sok szépnek látszó ruha volt a kirakatba így gondoltuk benézünk.
Elsőnek a fekete színű ruhák között néztem körül.
- Meli, nekem kell ez a ruha és nem érdekel a hülye elméleted -csillan fel a szemem és felmutatom a sorok felett.
-Ezzel nem szállhatok vitába! -nevet Meli.
Egy pánt nélküli,mellrészes ruha. Mellvonaltól felfelé inkább bőrszerűnek hat.Szerintem nagyon csinos. És nekem ez tökéletes.Bemegyek a próbafülkébe ,kibújtok a farmeremből és a több réteg felső ruházatomból. Londonba ma is esik az eső és fújj a szél,szóval miniszoknyába nem hagyhattam el a házat. Belebújok a ruhába és a bal oldalán lévő cipzárt felhúzom. Majd a tükörbe nézek. Veszek egy 180 fokos fordulatot,szinte kitéptem a függönyt és ,mint egy modell lépek ki. Meli természetesen nagyot nevet a hülyeségemen. Majd elkomolyodik az arca. Száját jobbra húzza és a kezét az állára teszi.Elgondolkodik.
-Perfekt - és úgy mutat az ujjaival,mint a franciák. Éljen,nem kell még több üzletet végig járnom! Vagy is ,de. Az igazi ballagási ruha,amiben igazán elballagunk a suliban még nincs meg.
Meli még mindig a ruhákat stíröli és lemerném fogadni ,hogy az utolsó pillanatra hagyja.
 A sulira áttérve.Sose értettem a rendszert. Más európai országokba már április végén ballagnak,de itt,itt csak június elején. Fuck logic. Mondjuk talán,mondom talán,van benne valami logika,hiszen csak az ballag aki átment az érettségin.
-Úr isten!-sipítja Meli és felmutat egy ruhát. Természetesen fekete, a derekán egy masnival. Én csak bólintok,szép csak nem értem miért keltette fel ennyire a figyelmét.
-Szerintem kicsit túl egyszerű...-húzom el a szám.
-Pont jó. Legalább senki nem rám fog figyelni.  -mosolyog. Nem viszonozom,inkább nagyon komolyan nézek rá, ő úgy tesz mintha megszeppenne.
-Ezt ne kezdjük megint. -nevetek. Mindig is alábecsülte magát. Minden téren. A végszóra megcsörrent barátnőm telefonja. Én addig bementem a fülkébe visszavenni a ruhámat. Alighogy kiléptem Meli csuklón ragadott és elindult velem kifelé az üzletből.Csak kapkodtam a fejem. A ruhát amit választottam természetesen a fülkében hagytam és az ő ruháját se látom sehol.
-Hova megyünk?-húzom fel a szemöldököm. Nem válaszol,vonszol tovább. Ez is tipikus. Ha valami fontos témában kérdezek vagy mondok valamit soha nem válaszol. Már legalább öt perce,ha nem több, húzott maga után az utcán,amikor végre megálltunk egy újságos előtt.Felkapott egy újságot, a The Sun-t és az orrom elé nyomta. Nem szóltam semmit. Elolvastam a címlapot. Még mindig semmi. Majd elkezdett remegni a lábam és alig bírtam állni. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.
-Ez mi a picsa?! -kiáltok fel szinte sikítva. Nem érdekeltek a körülöttem lévő emberek. Magamat láttam,és Harry -t és Mike-ot. Ott verekedtek a házunk előtt. Még mázli,hogy az arcom nem látszott.De még így is felismerhető vagyok a fotón.-Miért az egyedi gatyám volt rajtam?!-gondolkozom hangosan. Azt a fekete,tépett farmert még a nagyi varrta nekem tavaly. A gond csak az,hogy a farmer egyik vége rózsaszín felhajtóval,a másik zölddel  rendelkezik,hogy a farmerem alja ne súrolja a földet. A színek az én ötleteim voltak,hogy egyedibb legyen. És lám,az egyediségem miatt rábasztam... Hallgatnom kellett volna a nagyira: Ne lógj ki a tömegből! Bár lehetséges,hogy ebből a szempontból lényegtelen,hiszen a mi házunk előtt van és ott van Mike is. Nehéz kitalálni ki a harmadik személy a képen.
Már csak attól félek mit fog hozzá szólni apu..meg anyu..
Meli a vállamra teszi a kezét,erre összerezzenek. Ő is tudja,hogy áll a helyzet. Nem egyszer mentem fel hozzá sírni,beszélgetni,vagy inkább elmenekülni a családi ügyek elől.
Lényeg a lényeg, azt hiszem nem úszom meg könnyen ezt a napot...

~9. fejezet Címlapsztori

Sziasztok :) Megírtam a 9. fejezetet :) Valami visszajelzésnek örülnék. Elég csak beikszelni 

egy rubrikát alul (tetszik,so-so,dislike) Jó olvasást! :) xoxo

*Harry szemszöge*

Végre hazaértem a ruhapróbáról meg a fotózásról. A srácok előbb haza mentek, a mázlisták,mert nekem még maradni kellett. Niall -nek persze esze ágában sem volt megvárni, így kihisztizte,hogy menjenek kajálni. Louis már biztos otthon van, remélem nekem is rendelt valamit. A gyomrom üres,mint Niall látogatása után a hűtő.
Belépek a bejárati ajtón és ledobom a kulcsokat a kis asztalra. A kabátom felakasztom majd a konyha felé veszem az irányt. Ki se lépek az előszoba boltívén ,hatalmas dobogást hallok az emeletről. Valaki Ferrari sebességgel közeledik A következő pillanatban Lou elrugaszkodik a lépcsőről és rám ugrik miközben elkiabálja magát.
-Végre itthon vagy!- ordítja.A fizika törvényének értelmében mindketten a földön végezzük. Louis felül a hasamra. - Hol voltál eddig? -majd keresztbe fűzi a karját,hogy ő most bizony duzzog.
-A ruhaszabónak még egyszer le kellett vennie a méreteimet,mert állítása szerinte Niall megette a lapot amire írta - röhögök. A haverom végre leszáll rólam és a karját nyújtja. Megragadom és végre újra függőlegesbe kerülök.
-Ez kinek a száma? -nézi kikerekedett szemekkel a Darcy -tól kapott lapot. Kikapom a kezemből. -Áhh,értem. A következő -nevet Lou.
-Ezt,hogy érted? -nézek rá mérgesen. Mintha úgy mondta volna,hogy írok egy listát és minden lányt ráírok akivel már eljutottunk az ágyig vagy valami ilyesmi.
-A következő: akit elhívsz vacsorázni,lenyűgözöd,együtt lesztek 2-3 hónapig majd eldöntitek (eldöntöd)-köhög bele a mondatba- hogy nem tudjátok folytatni és szakítotok -majd egy értelmes bólogatásba kezd.
-Te hülye vagy, amigo! -lököm vállba. Mintha a lányokat csak kihasználnám.Tiszta hülyeség. Arról nem én tehetek,hogy őrültekkel hoz össze a sors.
-Apropó -makogja Louis és jön utánam a konyhába. - Jennifer már tudja a döntésed?
-Nem. Holnap találkozom vele. Igazából mindegy,hiszen már neki is új faszija van -vonok vállat.Körbe nézek a konyhába. Sehol se látok pizzás dobozt vagy kínai kaját. -Nekem rendeltél valamit jó ember? -húzom fel a szemöldököm. Louis bűnbánóan lesüti a szemét,mint egy gyerek
-Niall megette a részedet -mondja. Sóhajtok. Már nem egyszer előfordult ,hogy az ír gyerek befalta a kajám. Így aztán ismét vállat vontam és benéztem a hűtőbe. Alig nyitottam ki a vállam fölött hátranéztem Lou-ra.
-A tegnapi spagettit is odaadtad neki? -nézek halál komolyan.
-Igen, azt mondta ha nem kapja meg, a függönyt tömi be -röhögött. Elkeseredettségembe előkaptam a telefonom. Kikerestem a számot. Mielőtt tárcsáztam volna a barátomhoz fordultam.
-Te kérsz valamit?
-Attól függ kitől rendelsz...-mosolygott idiótán.
-Nando's- feleltem egyszerűen.
-Rendelj pár csokit,tudod abból amelyikből a múltkor egy dobozzal kértünk.
-Oké-nevetek. Egyszer Louis-val rendeltünk onnan egy doboz csokit és egy éjszaka alatt befaltuk miközben filmeket néztünk. Tárcsáztam a számot és elmondtam mit szeretnék. Azt mondták max. egy óra és kihozzák. Addig elmegyek fürödni-gondolom. Bemegyek az emeleti fürdőbe, lekapom a pólóm. Két perc múlva már a zuhany alatt állok és ellazulok. Úgy nézhet ki a fejem,mint a konyhás nénié Cheshireben. Hátra kötöttem a hajam,mert nem akarom,hogy vizes legyen. Így se látott még senki.
Úgy negyed óra fürdés után kiszálltam a zuhanykabinból. A felázott bőrömmel,a hajammal és a karikás szememmel tényleg úgy néztem ki,mint az a nő a suliból.
-Hazza, húzd le a beled! Valaki beszélni akar veled! Jé,ez rímel -állapítja meg önelégülten Louis. Szokásához híven,most is azt hiszem,hogy 3. személyben beszél magáról. Tehát egy törülközőt csavarok magam köré és lerobogok a lépcsőn. A gáz csak az,hogy kivételesen nem 3. személyben beszélt magáról. Jennifer áll előttem teljes életnagyságban.
-Ez még is micsoda Harold? -tart fel egy újságot, a The Sun-t. A címlapon hatalmas ,vaskos betűkkel ez volt írva: Harry Styles nem bír az indulatokkal. Elkerekedik a szemem.
-Nem tudom- mondom. Ó,de,hogy nem tudom. A tegnapi incidens Darcy házánál.
-És ki az a lány aki ott áll mellettetek? -mondja könnyes szemmel. Nem olyan könnyes szemmel amivel egy szerelmes lány szokott nézni,hanem hisztis szemmel, amikor túljátssza a szerepét.
-Darcy Cox -mondom.
-A rokonod? -enged fel egy kicsit Jennifer.
-De hogy is! Isten ment! -nevetek. Majd a mosoly lehervad az arcomról, amikor a csaj nekem vágja az pletykalapot.
-Én ezt nem bírom tovább,Harry! Nem tudom elviselni a félelmet,hogy megcsalsz e! Ennek vége! Sajnálom! -és a bejárati ajtó csapódik is.
-Ez a csaj nem semmi -fütyül Louis. -Hol szedted ezt össze? -néz rám összehunyorított szemekkel miközben kicsit megrázza a fejét.
-Nem tudom-nézem az újságot. Elolvasom a címlapon lévő kis elő mondatokat a kép alatt,ahol látszik,hogy én vagyok ott és Mike. Meg persze Darcy.
"Harry Styles nem bír magával. Mint mindig,most is egy lány miatt keveredik a reflektorfénybe. A barátnőit sűrűn váltogató sztár, utcai verekedést kezdeményezett egy eddig ismeretlen lányért."
-Hallgatlak! -mondja Louis, és leül a lépcső legalsó fokára. -Mit csináltál te tegnap?

~8. fejezet Jó hír...de kinek?

A jövőnek szánna írtam ezt a részt :D Remélem tetszik,hamarosan a 1D-s srácok is a sztoriba kerülnek :)
Jó olvasást :) Komizni ér. xX



-Vedd fel te!-utasít és a kezembe nyomja a telefont.

-De neked kell - mondom és visszaadom. Még vagy 30-szor megismételjük ezt mire belemegyek. Felveszem a telefont. Meli közben mókus módjára szája elé rakja mindkét kezét és hatalmasra nyitja a szemét.
-Halló,tessék? Ez Melinda Gooseberry telefonja -szólok bele a készülékbe.
-Szia -szól bele egy férfi hang. Meli elkezd izgatottan toporzékolni,várja a reakciómat a tárcsázó mondanivalójára.
-Ki beszél?
-George Smith vagyok.
-Miért hívott?
-Szerettem volna Melindát értesíteni az ösztöndíj kapcsán - mosolyogva felhúzom a szemöldököm és bólintok Melinek,hogy ő az.- A jelentkezését elfogattuk. Június 17.-én jelenjen meg az Oktatási Hivatalban a papírok kitöltése végett.
-Értem,köszönjük. Visz hall -mondom. Lerakom a telefont és szomorúan ránézek Melire. Meli megdönti a fejét és lebiggyeszti az ajkát.
-Nem kaptam meg? -kérdezi és könnyek szöknek a szemébe. Átölelem.
-Sajnálom...-suttogom.- Most három évig nem foglak látni.
-Hülye -mondja mosolyogva és kibújik az ölelésemből - Nagyon vicces vagy! Ez nagyon hülye vicc volt! -mondja miközben a mosolya lassan felkúszik a füléig.
-Ha jól számolom max még  2 hónapunk van és...
-Ne mondj semmit! Minden legyen úgy,mint eddig - kér meg. Igaza van. Minden megy tovább.
-De ha most nem indulunk el, Lory megöl minket! - jut eszembe.
-Még vissza kell menjek a kulcsokért -rohan vissza a lakásba Meli.
-Miért,5 percig mit csináltál? -szólok utána.
-Tanakodtam átvegyem-e a pólóm mert nagy a dekoltázsa- jön ki az ajtón. Melinek néha olyan elgondolkodtató válaszai vannak.
-Oké,mindegy -emelem fel megadóan a kezeimet.-Menjünk már!
Melivel lerobogunk a lépcsőn,ki a bejárati ajtón. Meli,mint aki nem tudja melyik a kocsi elkezdi a levegőbe nyomkodni a kocsikulcsot.
-Miért nem megyünk oda a kocsihoz?
-Nem tudom melyik -válaszolja egyszerűen.
-Mi az,hogy nem tudod melyik? -meredek rá.
-Anya új kocsit vett, nem tudom hirtelen,hogy néz ki...-ebben a pillanatban elkezd villogni az egyik kocsi. Beszállunk az Audiba és Meli beindítja.  Száguldunk a Londoni utakon. Közben azon gondolkodom mi lesz ha elmegy. Ha elmegy ismét egyedül leszek. Igen,ott a skype meg a facebook,de az nem ugyan olyan,mintha elmennénk negyven fokba csupasz talppal bejárni Londont vagy egymásnak könyveket adni,hogy "Ez nagyon jó,olvasd el!" . Az az élmény se maradhat ki amikor dagadt a keblünk a büszkeségtől,hogy fel tudtuk szelni az uborkát.
Meli vagy 120-al repeszt. A beáramló levegő pajkosan játszik a hajammal. Az ablakon kinyújtom a kezemet.Meglepődve tapasztalom ,hogy körülbelül hatan integetnek nekem vissza. Röhögve Melire pillantok aki könnyes szemmel nézi az utat. Jobb keze a kormányon,bal pedig a kuplungon. Megfogom a bal kezét és bíztatóan megszorítom.
-Mi a baj?
-3 év! 3 év, Darcy! -mondja elszoruló torokkal.
-Sose aggódj! Nyárra úgy is haza jössz majd,meg ünnepekre - mosolygok rá.Ő gyengén visszamosolyog.
-Te vagy a legjobb barátnőm!
-Te meg nekem! -nevetek. Ránézek az órámra. Negyed órát késünk. Eddig.Ha nem kerülünk dugóba,talán 2 perc múlva ott vagyunk. Meli már mosolyogva vezeti a verdát,full hangra tekeri a rádiót.
"És most következzen a One Direction legújabb klippük száma, a Rock Meeee!" Húzza el a bemondó. Meli még hangosabbra tekeri a rádiót.
-Úgy imádom!-üvölti. Persze nem hallom,mert a dob a szívemet pulzálja. Csak a szájáról tudom leolvasni mit akar nekem mondani.  Tehát a felállás: két 17-18 éves csaj furikázik egy audiban, 1D-t hallgatva. A basszust még a nénikém is érzi Mexikóban.
 Szóval ilyen körülmények közt érkeztünk meg a New Yorker parkolójába.

~7.fejezet A hívás

Sziasztok! :) El sem hiszem,hogy lassan 500 oldalmegtekintést kap a blogom. *-* Itt a 7. rész amit az egyik  legjobb barátnőmnek küldök. :) Remélem elnyeri a tetszéseteket. Komizni ér! xX

-Nekem mennem kell,sajnálom -állt fel Conor fél óra után.
-Oké,szia - törölgettem a szemem, felálltam,hogy adjak neki egy puszit. Megölelt és látszott rajta,hogy most valami nagyon biztatót akar mondani csak nem tudott.Helyette ő is adott egy puszit az arcomra és elment.
Meli becsukta az ajtót és visszajött hozzám.
-Jól vagy? - nagyokat pislog,mint egy kiskutya. Nagyon szeretem ha így néz rám,mert akkor tudom,hogy aggódik értem és,hogy érdekli a lelki állapotom.
-Aha -törölgetem még egy kicsit a szemem.- Te,nem akartál valami anime-t mutatni a neten? -Meli szemei kipattannak. Ha tudod a megfelelő témát,hogy eltereld a gondolataid,király vagy. Barátnőm odarohan a géphez és már pötyögi is a Google-ba amit akar.Hamar beírta az oldalt és megnyitott egy képregényt.
-Mi a címe? -kérdem,miközben közelebb lépek a monitorhoz és leülök.
-Amai Akumu no Memai - mondja Meli. Felhúzom a szemöldököm.
-Lefordítanád?
-Passz.De nekem nagyon tetszik -feláll és lenyom a helyére,hogy elolvassam. Egy lányról szól aki elköltözik ,isten tudja hová. Ott él egy srcácal aki a főbérlő és a lány azt hiszi,hogy szellem. Majd egymásba szeretnek.
-Tök jó! Muti a második részt!- követelem nevetve.
-Még nem raktál fel -biggyeszti Meli a száját. Finoman kirángat a gép elől,hogy visszaülhessen.
-Annyira jó barát vagy -ölelem át oldalról. Ilyen őszinte,kedves,megértő barátom nem volt soha. Fogalmam sincs mi lesz ha megkapja az ösztöndíjat.Jut eszembe...
-Mikor értesítenek az ösztöndíjas izéről? -nézek rá.
-Azt mondták május 20. után küldenek papírt és fel is hívnak...-mondja szomorúan.
-De hát már 25. van! -kiáltok fel.
-Tudom.Ezért félek - mosolyog rám erőtlenül. -És még az értesítő levél se jött meg.
Melinek az a legnagyobb álma,hogy Japánba mehessen egy képzőművészeti egyetemre.Nagyon szépen rajzol és kiemelkedően jól rajzolja meg a manga karaktereket.Vagy anime karaktereket? Mind egy. Azokat a nagy szemű, sima bőrű szép lányokat a magazinokból.
Ha nem kapja meg összeroppan. Egész életébe erre készült. Azt hiszem hatodikosok lehettünk amikor beállított a suliba az első saját készítésű történetével. De sajnos nem fejezte be. Azóta több story-t írt,csak úgy magának,szórakozásból,újságoknak kisebb történeteket és nekem is.Egy nagyon szép történetet rajzolt a barátságunkról. Amióta nagyon jóban vagyunk több rajzot is kikuncsorogtam tőle és kiraktam a szobám falára. Majd ha egyszer én is ugyan olyan szépen fogok rajzolni,mint ő,akkor majd lemásolom őket és össze is hasonlítom.
-Úr isten! Már 4 óra! -kapok a fejemhez. - Megígértük  Lory-nak,hogy negyed ötkor találkozunk a New Yorker előtt!- Meli szeme elkerekedett és pánik roham szerűen kirohant az előszobába,ott elkezdte magára rángatni a Nike-ját.
-Mi lesz? Tapsra vársz? -nevet rám. Én is kimegyek és felkapom a tornacsukám és felveszem a dzsekim. Már épp kilépünk az ajtón amikor eszébe jut valami.
-Menjünk Anyu kocsijával! -mondja és meggyőződésem szerint az a bizonyos villanykörte a feje fölött lebeg.
-És hol a jogsid? -húzom fel a szemöldököm.
-Ha bemegyek a kulcsért akkor már elhozom a jogsimat is a pénztárcámmal együtt -érvel és meg se várva a válaszom visszamegy a lakásba. Én kint várom meg. Meli már több,mint öt perce bement a házba és már csak hat percünk maradt,hogy oda érjünk.
-Melinda Gooseberry! A te lelkeden szárad ha Lory már nem lesz ott! -kiabálom be az ajtón. Meli izgultan, toporogva jön ki az ajtón.-Mi van?Mitől pörögsz?
-Bejövő hívás...nem ismerem...-mondja izgatottan. Ekkor jut eszembe,hogy Harry-nek is megadtam Meli számát.

~6. fejezet Holnap könnyei

Hy ,evebody! :) Sok csúszással de meghoztam ezt is. Amióta nem írtam megjelent a One Way Or Another klipjük a srácoknak.Ami nagyon tetszik csak azt hiszem nincs sok köze a dalhoz :// 

Jó olvasást! Véleményért,kommentért nem harapok! xX

       Conor kb. fél óra múlva visszatért a főhadiszállásra. Hozott sört,bort,rumos golyót, magának cigit és tejet. Mivel Meli út közben felhívta,hogy akkor már azt is hozhatna mert nem volt náluk otthon. Elég vicces lehetett oda állni a pénztár elé egy csomó piával és egy kis tejjel.
Miután Conor kicuccolt a konyhába levágódtunk a kanapéra. A dohányzóasztalra minden kipakolva. Meli közbe felöntötte a vörösbort kólával amíg én csökkentettem a rumos golyók létszámán.Conor kényelembe helyezte magát,hogy ő is első kézből halhassa mi történt. Mert,mint ahogy értesültem Meli már el is mondta neki amíg tejet "rendelt".
Barátnőm a kezembe nyomta a hígított bort majd lehuppant mellém. Conor addig felbontott magának egy dobozos sört és mindketten figyeltek. Nem tudtam hol kezdjem a mesélést. Conor ,látva a bizonytalanságom unatkozni kezdett ezért elővett egy szál cigit és rágyújtott. Egy mély slukkot szívott majd kifújta a szürke füst felhőt.
-Azonnal nyomd el vagy menj ki a teraszra!-kiabált Meli rá. A srác annyira megijedt a hirtelen támadás miatt hogy kiejtette kezéből a szálat. Egyenesen rá a szőnyegre. -Idióta!-és már nyúlt is Meli érte ,hogy felszedje mielőtt még kiperzseli az anyagot.
Látni őket veszekedni felemelő élmény. Gonoszságnak hangzik de ők nem úgy veszekednek mint a rendes emberek.Inkább hasonlítanak egy óvodás gyerekpárra. Tehát ölembe vettem a popcorn-t és figyeltem amint egymást nyúzzák. Hirtelen Melinda Conor-ra ugrott mert a srác nem ismerte el,hogy Melinek igaza van. Meli ezt nem vette jó néven és ki akart állni az igazáért. Ezért bírom ha összekapnak. Nem vérre mennek,de legalább nagyon látványosan teszik. Úgy 10 perc múlva Meli leszállt a megtépázott haveromról aki végül is beismerte ,hogy ő a hibás. Pedig Melire kente,hogy ő ijesztette meg,ebből következtetve ő csak áldozat.
-Rekord. Máskor 8 perc alatt engedsz neki -röhögtem még egy pillantást vetve az órára.Nem válaszolt csak  haját igazgatta mielőtt még valamilyen paparazzi lekapja és címlapra kerül.
-Akkor elmeséled vagy hagyod,hogy először a fotelt is felégesse?- kérdezte barátnőm amíg ő is megigazította magán a ruhát.
-Az egész az szerkesztőségen kezdődött...

* 1 óra múlva
-Hát ezt nem hiszem el!-kiabálta izgatottságában Meli.-Nem hiszem el,hogy megadtad a számom neki!
-Várj!Most nem értem,hogy baj vagy király?-kérdeztem mosolyogva.
-Ez egy zseniális ötlet volt! Imádlak!-ugrott a nyakamba.-És akkor most mi van Mike-al?
-Nem tudom -néztem csalódottan a levegőbe. -Elég szarul esik,hogy pont Harry lesz az "oka"-mutattam idézőjelet az ujjaimmal.
-Sajnálom -mondta Conor és közben egy újabb cigarettát akart meggyújtani.
-Hát ez nagyon őszintén hangzott!-nyújtotta rá a nyelvét Meli. -Ő nem értheti,fiú -legyintett amivel engem akart megnyugtatni.
-De megértem. Én is voltam már túl szakításon.-szólt köbe az említett srác.
-Darcy nem szakított még!- mondta Meli.
-Még..-suttogtam és előtört belőlem a zokogás. Ebben a pillanatban esett le mi történt. Hogy a barátom,a másik felem lehet,hogy soha többé nem lesz az enyém. Hogy a közös múlt,az emlékek már nem lesznek olyan édesek,mint azelőtt.
A többiek azt se tudták mi történik. Az egyik percben nevettem és mégis,egy perc alatt a hangulatom 180 fokos fordulatot vett. Mindent elcsesztem azzal,hogy beszálltam abba a kocsiba és ,hogy megöleltem Harry-t.
Meli próbált megnyugtatni és vigasztalni miközben a karjaiban sírtam. Az összes emlék végig futott az agyamon. Elsőnek a legkedvesebb. Mikor együtt nyaraltunk a camping-be. Mintha nem is tavaly,hanem tegnap lett volna. Este mikor együtt néztük a csillagokat.
-Nézd a csillagokat!- mondta Mike.
-Nézem.
-Az a baj az emberekkel.hogy a legtöbben néznek és még se látnak. Te látsz is?
-Téged megláttalak aznap amikor találkoztunk -fordultam felé mosolyogva.
-Én a te szemeidet is látom amik szebben ragyognak,mint azok a csillagok az égen-suttogta majd finom csókot lehelt ajkaimra.
Aznap este végtelenül boldog voltam,hogy van nekem. Akkor este azt éreztem, a világon nincs semmi gond.
És most,itt ülve,mégis úgy érzem azok az idilli pillanatok nem fognak déjà vu-t okozni soha többet.

~5. fejezet A harmadik meglepetés

Hy everbody! Majd sok minden ki fog derülni a továbbiakban. :)
Szóval nem baj ha nem értenétek az utolsó két mondatot. xd  Jó olvasást! Kommentelni ér! xX

Meli háza alig pár sarokra volt. Közel laktunk egymáshoz,ez volt a szerencsénk.
Lassan ballagtam felfele a még mindig világos utcán. Még csak szeptember közepe volt,szóval még mindig későn sötétedett. A levegő nagyon fülledt volt ezért nagyon nehezen tudtam levegőt venni. Nagyon király,hogy estére szokott megjönni a nagy meleg. Egész nap kellemes idő volt.Így estére mindig meg lehet dögleni a melegtől.
Szóval.Lassan ballagtam a meleg betonon. Ezen elmosolyodtam.Nyáron Melivel együtt mentünk ezen a járdán a 40 fokos hőségben. A meleg miatt megolvadt a beton és szinte tocsogott. Melivel úgy döntöttünk versenyzünk a kis boltig. Én mivel gyorsabban futok nála simán lehagytam. Mikor visszafordultam ő jó néhány méterre állt és csak visított,hogy nem bír menni. Akkor vissza mentem. Majd meg fulladtam a nevetéstől mivel Meli beleragadt a papucsával az olvadt betonba.
Séta közben elértem az eset helyszínéhez is. A papucs ugyan nem,de a lábnyom még mindig ott volt. Bele írva a dátummal.Azt egy bottal írtuk bele.Az is elég körülményes volt mivel talán fél óráig a megfelelő botot kerestük.
A gondolatmenetemből egy éles hang zökkentett ki. Az út test másik oldaláról egy srác integetett és kiabált,hogy menjek oda hozzá. Megijedtem. Futásnak eredtem az utcán.Reméltem nem fog követni. Nem ismertem fel és azt hittem nem is ismerem a fiút,férfit,srácot,jaj, mindegy is...
Már csak egy sarok.Még mindig futottam.Hátra néztem és szerencsétlenségemre követett. Nem bírtam tovább szusszal. Nem bírtam futni. A sírás kerülgetett a nap miatt és ráadásul pánikba voltam esve. Megálltam és gyors tempójú sétával akartam tovább menni de mire kifújtam magam utolért.Pár méterre volt,gondoltam akkor megfordulok. Végül is már mindegy volt. Ha rosszat akar orrba vágom vagy sikítok,hogy tűz van és akkor talán hülyének néz. De ezeket a számításokat hamar elvetettem.
Mikor megfordultam rosszul számítottam ki milyen messze van ezért nekem jött. Mindketten felbuktunk. Gondolkodás nélkül elkezdtem püfölni a földön fekvő srácot.
-Azt hiszem nem így szoktuk üdvözölni egymást- mondta miközben a kezével próbálta védeni magát. Hirtelen leállt a kezem. Csak úgy magától. Egy pillanat se kellett amíg felidéztem ki lehet. A kezeit elvettem arca elől és felsikítottam.
-Ne haragudj! -ráncigáltam fel a földről és elkezdtem leporolni a pulcsiját.-Te vagy ma a 3. meglepetésem!- mentegetőztem.Az első a 1D a szerkesztőségnél, a második Mike nálunk. Logikusan a harmadik a vele való találkozás.
-Gondolom mert általában puszival szoktál köszönni és nem ököllel -nevetett.Nevetése olyan érzés volt mint ha visszakaptam volna valamit amit elvettek tőlem. Üdítő érzés volt újra hallani a nevetését. Talán már fél éve nem is találkoztunk. Nem csoda,hogy alig ismertem fel Conor-t.
Végre kapcsoltam,hogy az üdvözlő puszimra vár szóval adtam neki egyet. Elégedett volt,hogy sikerült megértetnie velem a szándékát.
-Rég láttalak -öleltem át. A nap fénypontja volt ,hogy összefutottunk.Szó szerint.
-Én is- ölelt vissza. Az érzés leírhatatlan volt. Annyira boldog voltam,hogy újra érezhettem őt. Eszembe jutott Harry és Mike. Hogy egy ölelés mennyi gondot okozhat. Úgyhogy lassan elhúzódtam tőle.
-Melihez mész? -kérdezte miközben a hajamat a fülem mögé tűrte. Erre a gesztusra inkább úgy reagáltam,hogy azt a tincset visszaraktam a helyére.-Nem változtál -nevetett.
-Igen,Melihez megyek.
-Elkísérlek.- és elkezdtünk együtt menni a ház felé.

~10 perccel később
 -Úristen,úristen,úristen -sikított Meli. -Nem hiszem el- most már fel is állt a laptop elől és elkezdett ugrálni.
Én és Conor zavartan néztük a reakciót. Oda ültem a gép elé és nem tudtam nem észre venni. Harry bekövette Melit. Nagyjából csak fél órája történt a botrány. Mikor haza ért első dolga az volt,hogy bekövesse őt? Ez azért elég fura.
Most már Conor is kíváncsi lett. Oda ült mellém és együtt tanulmányoztuk a képernyőt.
-Ezt meg kell ünnepelni-lelkesedett Meli. -Hozok kólát és chipset. -és kirohant a szobából.
-És tegyél mellé pónis gumicukrot is!-kiáltott utána Conor. Felvettem a figyelmeztető tekintetem és Conor-ra néztem. - Így akar kirúgni a hámból? Eleve az ünnepelni való is nevetséges-röhögött.
-Neki Harry egy bálvány. Akit isteníthet. Neki ez nagy dolog ráadásul nem mehetünk le sörért mert nem is adnának.- magyaráztam mosolyogva és a végére én is elröhögtem magam mert nekem is leesett Meli milyen jelentéktelen ügyet akar megünnepelni.
-Ti nem.-vonogatta a szemöldökét Conor - Mindjárt jövök.-és elindult a kabátakasztóhoz. Felvette a kabátját és indulni készült.Utána rohantam,hogy megkérdezzem mire céloz. De mire oda értem eszembe jutott a válasz. Conor már tizennyolc. Neki adnak.
-Akkor hozz egy doboz rumos golyót is!-kérleltem.
-Hozok kettőt -kacsintott és már kint is volt az ajtón.
-Conor?-ért be Meli a konyhából. Kezében egy nagy tálca tele chipsel ,gumicukorral,csokival és egyéb otthon talált hizlaló izékkel.
-Elment sörért és rumos csokiért-vontam vállat és visszamentem a géphez. Leültem és bejelentkeztem a saját twitter fiókomba.A rengeteg követőim (régebben 6) eggyel többen voltak. Megnéztem ki a hetedik követőm.De már tudtam. Harry engem is bekövetett. Egy tömör és lényegre törő üzenetet kaptam tőle: "Szia :)"
Hát így kezdődött az egész lavina.Ezzel az egy szóval ,ami sok mindent eldöntött eldöntött a következőkben.

~4. fejezet Kakasviadal

Sziasztok! :) Látom sokat nézitek a blogot.  :) Meghoztam az új részt. Valószínű,hogy mostanában gyakrabban tudok írni nektek. Örülnék pár kominak vagy valamilyen reakciónak. :)

Mike dühösen közeledett felénk. Olyanokat trappolt,hogy azt hittem betörik a beton.
Harry is észre vette és gondolom sikerült megértenie miért húzódtam el tőle. Pedig Mike-tól nem kellett volna ennyire megijednem. Soha nem volt erőszakos,agresszív.Egy igazán kedves és barátságos embernek ismertem meg. Nem értettem miért akadt ki ennyire.Vagy talán még is..
Egyre közelebb ért. Harry továbbra is zavartan engem bámult,hogy majd én csinálok valamit de nem tudtam semmit tenni. Megmerevedtem,mint egy kőoszlop.
-Ez ki? Mit keres itt? Miért van itt?-ordította méterekről. Nem néztem rá csak egyszer. Amikor már pár lépésre volt. A feje lángolt, nyakán az erek kidagadtak, kiverte a víz. Nem tudtam mit feleljek hiszen úgy se hitte volna el.
-És már másodszorra fordul elő!-ordította a képembe.
-Nem érdemli meg,hogy ordíts vele.- szólalt meg Harry a háta mögött. Mike komótosan megfordult és cinikusan a képébe röhögött.
-És te ki vagy? -mérte végig. Majd irritáló mosolya lefagyott az arcáról mikor belé hasított a felismerés.- Pont vele?- fordult újra felém.- Styles? Bárkivel el tudtalak volna képzelni csak vele nem.
-Én nem vagyok vele.-motyogtam.
-Ahogy Conor-al sem voltál, ugye?-fintorgott. Hát erre nem tudtam mit mondani. Az is úgy,mint ez, félreértés volt. De akkor se hagyta,hogy megmagyarázzam. Akkor volt hajlandó velem beszélni ha bevallom, megcsaltam. Erre persze sose került sor mert végül is nem bírta tovább a kőszívű szörny szerepét,szóval engedett és elfelejtettük.
Ezt viszont nem fogja megint elfelejteni. Ha ezt most meg nem magyarázom akkor vége a kapcsolatunknak. Már pedig nem fogok szakítani Harry miatt.
-Nincs köztünk semmi,csak haza hozott mert lekéstem  buszt.
-Meglepő - mosolyodott el megvetően.
-Már pedig nincs semmi köztünk te idióta.- lépett közelebb Mike-hoz Harry. Első gondolatom: a filmben így kezdődnek a kórházba kerülős verekedések. Ha most elkezdik egymást ütni-vágni akkor én fogok kórházba kerülni. Agyvérzés miatt.
-Idióta? Te mondod aki énekesnek mondod magad és csak ennyire vitted? Nem én voltam hülye az élethez. Ezért választottál olyan foglalkozást amihez nem kell ész. - itt telt be a pohár. Amíg Harry be nem húz Mike-nak egyet addig kell megállítanom őket. De már késő volt. Harry ökle Mike arccsontjával találkozott egy futó pillanatra mert közbe a barátom már a visszaütés hevében volt. Ökle Harry bordáit találta el teljes erőből.Nem csodálom,hogy Harry a földre rogyott.
-Ennyi telik tőled,öcsi? -röhögött Mike.
-Azt csak hiszed.- és egy mozdulattal kihúzta Mike alól a lábát. Fordult a kocka.Harry ismét állt és rúgni készült. Mike arrébb gurult mielőtt Harry agyon taposta volna és felállt.Ott álltam,mint egy szerencsétlenség. Nem tudtam mit mondjak.
-Fejezzétek be mielőtt megölitek egymást!-ordítottam teljes torkom szakadtából de semmi. Tovább folytatták a verekedést. Alig láttam valamit. Mire észbe kaptam mindketten kék-zöld foltosak voltak. Azt sem tudtam mit csináljak. Harry ismét a földön volt és Mike lendítette a kezét.
-Nem!-álltam közéjük. Mike keze megakadt a levegőben. Nem értette mi történik.Ahogy én sem.-Tudjátok egyáltalán miért verekedtek? -ordítottam a kérdést amit én is szerettem volna megtudni.
-Idiótának nevezett!- ordította Mike.
-Ő meg hülyének,na bumm.- porolta le magát Harry. Két gyerek.Két reménytelen gyerek.
-Ahhoz képest te kezdted!-fordultam felé vörös fejjel.-Ha nem akarsz supra lenni akkor most nem lenne semmi baj!-éreztem,hogy elönt a düh. Tényleg nem lett volna semmi baj ha Harry nem lett volna olyan makacs és nem erősködik.
Egyikük se szólt egy szót se. Csak álltak,mint két cövek. Senki se szólt. A pár percnyi csönd után végre sikerült mondanom valamit.
-Mindketten tűnjetek el!- suttogtam.
-De én...-kezdte Mike.
-Mondom tűnj innen! Látni se akarlak titeket!
Lassan sikerült megérteniük,hogy mit akarok.Nagyon haragudtam rájuk.Mike nem bízott bennem,ráadásul Harry volt ennek a kiváltó oka.
Mindketten elmentek én pedig felrohantam a lakásba. Anya még javában dolgozott de a babysitter természetesen ott volt és vigyázott Brooke-ra. Halkan beosontam a szobámba. Sikerült észrevétlenül bemennem.
Mi az első dolog ha bántalom ér? Nem, nem anyut hívod..hanem a legjobb barátnőd. Kikerestem Meli számát a címjegyzékből és tárcsáztam. Pár csengés után fel is vette.
-Jó napot, most nem érek rá tanulok.-mondta illedelmesen a telefonba. Majd nem elröhögtem magam,pedig sírni lett volna kedvem. Meli telefonja ugyan is nem jelzi ki a számot,hogy ki hívja mert elromlott vagy szoftver hibás vagy valami. Ezért mindig így köszön a telefonba,hogy ha esetleg az anyja hívná.
-Jó napot kívánok!-röhögtem bele a készülékbe mert már nem bírtam tovább. Ha akarta Meli, ha nem, mindig megtudott nevettetni.
-Nem vicces!Oké? Anyu azt mondta majd hív. Azt hittem te vagy az.-mentegetőzött. De ez semmit nem javított az általam felfogott dolgokból. Nagyon szórakoztatónak találtam ezt az egészet.-Minden oké? -szólt bele aggódva. Ekkor jutott eszembe miért hívtam és már is elillant a jó kedvem.
-Nem. Mike és Harry összeverekedtek.
-Kicsodák?!-üvöltötte a vonal másik végéből.
-Harry Styles és Mike Cucumber, itt,a házunk előtt majdnem megölte egymást!-ha mérges voltam Mike-ra akkor megkapta az uborka nevet. Valahogy ráragadt az elmúlt egy év során. Még Melivel találtuk ki az első veszekedésünk után,hogy ez lesz a neve,ha mérgesek vagyunk rá.Bevallom,kicsit gyerekes ez az uborkázás de azért szerintünk vicces volt.
-St...St...Styles?!-visított a telefonba. Arról megfeledkeztem,hogy mi jön elő Meliből ha meghallja imádott bandájának egyik tagjának a nevét.Előjön belőle a....mit is szokott mondani? A directioner.
-Igen.
-Ezt személyesen kell hallanom. -hallottam,hogy mosolyog.
-Te ezen mosolyogsz? Ne szórakozz már,vészhelyzet van. Felmegyek hozzátok és elmesélem.
-Okééé.-és minden köszönés nélkül kinyomta.Gondolom az anyja hívta a másik vonalról.
Összeszedtem a legfontosabb cuccaim.Mielőtt elindultam volna megetettem Beat-et ,az aranyhörcsögömet majd ismét kiosontam az ajtón. Levágtattam a lépcsőházba,onnan le a bejárati ajtóhoz. Onnan pedig ismét a nyílt utcára ahol bármi megtörténhet.

~3. fejezet Körömcipő

Sziasztok! Meghoztam a 3. részt. :) Bocsi,hogy csak most tudtam de szombaton központit írok és arra nagyon kellett tanulnom meg a félévi jegyek miatt is. Ha minden jól megy mostantól minden hétvégén hozok új részeket :) 

Jó olvasást! Kommentelni ér ;)

A srácok pár percen belül távoztak. Mikor kifele menetek Harry rám kacsintott. Csak remélni tudom,hogy szem rángása volt. Nem igazán értem mit akarhatott tőlem.Hiszen elvileg van barátnője. Bár ember legyen a talpán aki értené Harry-t.
Miután elmentek és elköszöntem a srácoktól végre bejutottam az irodába. Leültem az asztallal szembe és előszedtem a holmimat. Apa hamarosan betrappolt és levágódott a székébe. Elkezdtük a riportot. A feladat egyszerű volt,két oldal riportot kell készíteni mind két szülőddel, a Munkája címmel. Amilyen könnyű volt olyan vicces volt megcsinálni. Minden második kérdést elhülyéskedett én pedig csak nevettem míg végül úgy döntöttem, vegyük komolyra. Miután végre sikerült megírnom a házimat, Apa felajánlotta,hogy haza visz. Természetesen vissza kellett utasítsam hiszen tudtam,hogy el van halmozva munkával. Megköszöntem és egy puszit nyomtam az arcára majd távoztam.
Mikor kiléptem és elakartam kanyarodni a buszmegálló felé beleütköztem valakibe és mind ketten felborultunk. A táskám kirepül a kezemből és szerencsémre mindenem kiesett belőle. Zavartan kapkodtam a holmimat a földről.Közbe a fellökött személy is magához tért és segített. Már minden cuccomat visszaraktam a táskámba amikor felém nyújtotta a könyvem.
-Jó könyv.-mondta mosolyogva.
-Nem tudtam,hogy szoktál olvasni.-mondtam ridegen majd felálltam végre a térdelésből. Harry teljesen elcsodálkozott a válaszom hallatán de úgy tett mintha nem is hallotta volna.
-Látom a buszhoz indultál..
-Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem.
-Ott a kezedbe a bérlet.-mutatott a kezemre. Ja,igen.Lefele menet elővettem ,hogy ha esetleg megint késnék és futva érném el a buszt akkor ne ott kelljen kínosan kotorásznom,miközben a többi utas zsörtölődik és forgatja a szemét.
-Tényleg.-mondtam teljesen megsemmisülten.
-Haza viszlek ha akarod. Úgy sincs más programom...vagy megihatunk egy kávét..-kezdte a felsorolást és felvette a "nőcsábász" mosolyát. De mielőtt felsorolta volna a világ összes lehetőségét félbe szakítottam.
-A barátnőd haragudni fog ha egy velem hasonlóval a címlapokra kerülsz.Kösz,nem.Nekem se lenne jó ha veled látnának a címlapokon.
-Miért bajod van velem? Mi az,hogy neked se lenne jó ha együtt lennénk a címlapokon?
-Tudod,én egy normális ember vagyok.Te egy beképzelt ,nőcsábász,komolytalan alak vagy. A kettő együtt olyan mint...mint ha az angol királynő tréning ruhában jelenne meg egy fontos eseményen körömcipőbe.-válaszoltam meg kérdését mire úgy tűnt kezd végre mérges lenni.
-Mi az hogy én körömcipő vagyok?! Akkor már miért nem supra vagy converse?!-jó,kész,én végeztem.Ezen húzta fel magát,hogy őt körömcipőhöz hasonlítottam és nem azon,hogy szép jelzőkkel illettem. Nem,Harry Styles-nak az a legnagyobb baja,hogy nem márkás torna cipő.
-Hihetetlen vagy.-forgattam meg a szemeimet és elindultam a buszmegállóba,mielőtt várhatok megint 25 percet,hogy jöjjön a következő. De ezzel nem ráztam le.Csak utánam jött és mellettem sétált.
-Akkor lehetek supra?-kérdezgette türelmetlenül.Gondoltam ha nem válaszolok egyszer úgy is abba hagyja. De nem jött be.
Közbe oda értünk a buszmegállóhoz. Már legalább tíz perce ez kérdezgette. Mint Shrek-ben Szamár."Ott vagyunk már?" kérdés új változata a "Lehetek supra?". Harry nem adta fel egykönnyen. Mivel miatta lekéstem a buszt ezért meg kellett várjam  következőt. Még majdnem fél óráig hallgassam ahogy ott áll mellettem, felém fordul és a bal fülembe ismételgeti a kérdést? Na nem,azt úgy se bírnám ki.
-Ha haza vihetsz akkor befejezed?
-Befejezem ha haza vihetlek és lehetek supra.-mosolygott bambán. Ha lehet supra leszáll rólam és ráadásul haza is visz. Futott végig agyamon az ötlet. Ez jó üzlet.
-Legyen.-egyeztem bele. Harry nagyon megörült,hogy sikerült megtörjön negyed óra után.
Elindultunk a kocsija felé. Lassan ballagunk. Mint két össze veszett pár akik már nem találják a közös hangot. Ha most lekap minket egy paparazzi akkor biztos hogy idegrohamot kapok és Harry-t dobja Jennifer.
Bár az a csaj úgyse illik hozzá Meli szerint mert nagyon zárkózott és 'nem is Hazza stílusa'.Hogy őt idézzem.Végre oda értünk Harry kocsijához.Hogy honnan tudom? Nem lehetett nem észre venni,hogy nem az övé. Egy fekete Bugatti tűnt ki a sok Suzuki és Mercédesz között. Le se tagadhatta volna. Szóval arra indultam.
-Honnan veszed,hogy az az enyém?-szólt utánam.Kérdőn felhúztam a szemöldököm és körbe néztem.-Igen,tényleg az.-értette meg végre a célzást. Udvarias akart lenni és kinyitni nekem az ajtót. Helyette persze jól oldalba vágott és mindent kiejtettem a kezemből a hasító fájdalom miatt. Azt hittem ott fogok meghalni.Harry zavartan össze szedte a cuccaimat és folyamatosan bocsánatot kért.
-Annyira sajnálom.Eddig még nem történt ilyen.-hallani lehetett a hangján,hogy nagyon szégyelli és,hogy minden önbizalma oda lett az eset miatt.
-Mindegy -nyögtem ki végül.-Csak hadd szálljak be.
Végre beülhettem a nagyon kényelmes fekete Bugatti fekete ülésére. Még mindig nagyon fájt az oldalam. Harry is beült a sofőrülésre és beindította a motort. Elindultunk London utcáin. Végül is London közepén voltunk szóval annyira nem messze a házunktól.
Adtam az utasításokat mikor merre menjünk. Végre megérkeztünk a házunk elé.  Leparkolt és most sikerült gond nélkül kinyitnia a kocsi ajtaját.
-Köszi,végre.-mondtam és kikecmeregtem az anyósülésből és a járdán megálltam.-Hát akkor a komor lány távozik.
-Nem lennél annyira komor ha néha mosolyognál.-mondta.
-Rendben -mosolyogtam- Viszlát!
-Ölelést se kapok?-szomorkodott.
-Ugye most nem gondolod komolyan,hogy ölelést akarsz? -ráncoltam a szemöldököm.
-Nem..-sütötte le a szemét. Vigasztalólag oda mentem megölelni ha már többet úgy se látjuk egymást . Legalább is remélem.
Harry szorosan megölelt. Talán túl szorosan. Nem hiszem,hogy ez a barátság zónába még belefért volna.
A legjobb alkalmat választottuk az ölelkezésre mert nem voltunk egyedül. Mike a ház előtt várt rám a kocsijában és mikor kiszállt nem tűnt túl boldognak.